Most, hogy ennyit írok a böjtről, nem volna baj megemlékezni arról, hogy a böjt nem kínzása és sanyargatása a testnek, hogy a lélek kiszabaduljon börtönéből (ez egy meglehetősen középkori, ódivatú hozzáállás, amelyet a legkevésbé sem a szeretet táplál, sokkal inkább gyűlöletből, mégpedig az élet megnyilvánulásának ostoba elvetéséből fakad), hanem éppúgy adódik a test elfogadó szeretetéből, mint a lélekéből. Mert nincs is annál nagyobb öröm, mint amikor otthonunkban befejeztük végre a tavaszi nagytakarítást, és mezítláb végigtipegünk a hótiszta padlónkon, hogy a kanapén élvezhessük az átlátszó üvegen át beszűrődő napsütést, és így van ez a testtel is: csodálatos az, amikor tavasszal végre ki is takarítjuk, és szépen belakva azt végigtipegünk magunkban az élet csodálatos örömein, amelyet a testünk számunkra érzékelhetővé tesz, és az élet minden pillanatában kifejez! Milyen jó volna, ha semmi sem romolna el benne, semmi sem fájna, és úgy tehetnénk ezt meg, igaz?

Buda Laci minden egyes előadásán és műhelyén elmondja, és bakter, én hiszek neki: van egy társunk, aki egész életünkön át elkísér, és a nap 24 órájában, a hét minden napján ott van velünk. És ez a társunk nem más, mint a saját testünk, ezért nem lenne baj, ha jóban lennénk vele!

„A legtöbben a testükkel úgy bánnak, mint egy partnerrel, akit a magányosok bárjában szedtek fel: lökdösik, büntetik, és próbálják rávenni, hogy azt csinálja, amit akarnak.”

Talán ideje volna változtatni ezen, megismerni testünk bölcsességét, azt az apró, minden porcikánkban jelenlévő emlékezetet (sejtmemória), amely éppúgy őrzi a teremtést, mint ahogy talán magában hordozza nagyanyáink életélményeit. Ha egy napon életünk forrását, az oly gyakran megtagadott, szidalmazott, elvetett testet végre befogadnánk életünkbe, és annak nem csupán kellemetlen koloncának, hanem tulajdonképpeni forrásának és megnyilvánulásának tekintenénk, meglepődnénk, hogy ez a csodálatos, érzékeny kis szerkezet mi mindenre képes az emberi lélekért, szellemért – az életért.

A kutyus csodálatos társ, és talán a kedves és a barátok is. De a legcsodálatosabb társad, egyszersmind a legnagyobb kincsed mégis a saját tested! Nem volna baj, ha békét kötnél vele!

A fenti cikk inspirációját Dr. Buda László orvos, pszichiáter és pszichoterapeuta szomatodrámáról szóló előadásai jelentették. S hogy mi a szomatodráma? Gyógyító kommunikáció a testünkkel, egy olyan rendszerállítás, ahol a rendszert az emberi test jelenti.

***

További böjti cikkek:

>> Nagyböjti megtisztulás – honnan ered?

>> Nagyböjti megtisztulás – humbug-e vagy életmentő gyógyír?

>> Hogyan böjtöljünk?