Itt a tél, és még tart a köhögési szezon, tombolnak az orrnyálkahártyák, a melléküregek és a bronchitisek, ráadásul a karácsonyi trakta is a nyakunkon… Sokan nem is tudjuk, hogy a konyhaszekrényben meg finom és potenciálisan gyógyító ételek egész sora lapul, mégpedig szárított kakukkfű formájában.

A kakukkfű iránti szerelmem 19 évesen kezdődött, amikor G.K. barátnőm német ajkú szerelmét az én albérletemben látta vendégül, és kakukkfüves krumplit készített. Akkor még nem tudtam, hogy nem csupán egy aromás, illatos fűszernövénnyel állok szemben, hanem a belek és légutak legjobb barátjával. (Milyen érdekes amúgy, hogy a vastagbél és a tüdő a kínai orvoslásban egyazon meridiánon találhatók, és lám, én most egy olyan gyógynöveényt emlegetek, amely mindkettőnek orvosa.)

Ebben a cikkben három bél- és légútbarát kakukkfűreceptet szeretnék ajánlani, amelyek annyira sokban nem is különböznek. Az első a már fent említett kakukkfüves krumpli, ami tulajdonképpen egy egyszerű rakott krumpli, csak épp kolbász és tojás nélkül, a krumplit kakukkfüves lében előfőzve.

Kakukkfüves krumpli

A meghámozott, felkarikázott krumplit tehát sós-kakukkfüves (kb. 1-2 evőkanál szárított kakukkfűvel) vízben puhára főzzük, majd kivajazott tűzálló tálban reszelt sajttal rétegezve, tetejét tejföllel leöntve, sajttal megszórva 230°C-os sütőben készre sütjük. Tálalható laktovegetáriánus egytálételként, de egyszerű sült húsok mellé, köretként is isteni.

Az illatos ételt bélproblémák esetén a sajt és a tejföl miatt inkább kerüljük, ellenben a nátha kiváló ellenszere lehet, és a főzet megőrzi a kakukkfű aromájának kiváló légúttisztító és antiszeptikus hatásait.

Kakukkfüves burgonyakrémleves

A lényeg ugyanaz: sós-kakukkfüves vízben a burgonyát puhára főzzük úgy, hogy a víz a burgonyát ellepje. Egy gerezd zúzott fokhagymát is beletehetünk a levesbe, majd amikor a burgonya puhára főtt, egy evőkanál tejföllel összeturmixoljuk. A leves bélproblémák esetén tejföl nélkül is elkészíthető – úgy is nagyon finom, legfeljebb egy kicsit kevésbé krémes.

Kakukkfüves-pálcikás

Végül következzen egy saját, igen kedves, vegetáriánus receptem, amely a nevét arról kapta, hogy otthon egykor pálcikával fogyasztottuk. A tejföltartalmat leszámítva tulajdonképpen teljes értékű makrobiotikus összeállításnak tekinthető, noha annyira nem keleti, és amúgy még gluténmentes is.

Hozzávalók:

• 1 db répa
• 2 db petrezselyemgyökér
• 1/4 db zeller (kicsi „új” zeller esetén egy egész)
• 0,5 db padlizsán
• 1 fej vöröshagyma
• 1 db paprika
• 30 g sárgahüvelyű zöldbab
• 1 pohár tejföl 
• ízlés szerint só
• 1 e.k. kakukkfű
• 4 e.k. napraforgóolaj
• 5 szem borókabogyó

Elkészítése:

A répát és a petrezselyemgyökeret felkarikázzuk, a zellert, a hagymát és a paprikát pedig hasonló méretű szeletekre vágjuk. Az olajat wokban felforrósítjuk, és belerakjuk a gyökérzöldségeket. Nagy lángon kicsit megpirítjuk őket, majd néhány percig pároljuk. Ezután hozzáadjuk sorrendben a padlizsánt, a hagymát és a paprikát, ismét nagy lángon odapirítjuk a keveréket, majd jöhet a zsenge zöldbab is. Kis lángon, lefedve további 5-10 percig pároljuk a zöldségeket, majd hozzáadjuk a sót és a fűszereket. Figyeljünk arra, hogy a sózást követően ne pároljuk tovább a zöldségeket, hanem azonnal keverjük hozzá a tejfölt, majd a lángot elzárva az egészet lefedjük pár percre. Ha sokáig pároljuk sóban a zöldségeket, akkor összeesnek, megpuhulnak, és sok levet eresztenek, így viszont megőrzik roppanós frissességüket.

Főtt rizzsel, hajdinával tálaljuk.

A padlizsánt és a zöldbabot, ha szeretnénk, cukkinire és zöldborsóra cserélhetjük.