A természet csakratisztító mandalái

Ha eddig azt hittük, hogy az esztétikum kritériumai emberalkotta fogalmak és szabályok, akkor most bizony érdemes lesz kicsit fejünket biccentve elszerényedni, és elhinni, hogy bármit hozunk is létre, annak alapjai és forrása a természetben keresendők, és nem is lehet harmonikus és szép semmi anélkül, hogy annak törvényeit követné! (Nemsminkelők és plasztikázatlanok egyetértőn velem bólogatnak – szerk.megj.)

Amikor már sokadszor tanultam hangtant az iskolában, egy nap arra lettem figyelmes, hogy bizony nem J. S. Bach és nem is a pentaton hangsorokat megéneklő népzene vagy kismadár volt az első, aki minden idők harmonikus kompozícióinak kritériumaként ismert aranymetszés elvét a zenében alkalmazni kezdte, hanem már maga a természet is olyan végtelenül tehetséges alkotóművésze volt a világnak, hogy hangrezgéseiben, hullámaiban a fizikában használt, matematikailag igen jól leírható frekvenciaarányokat teljesen magától is alkalmazta a tiszta dúrhármas megalkotásakor (3., 5. és 8. felhang) esetében. Tehát a felhangrendszer szintén „tekintettel van” már az idők kezdete óta esztétikai elvárásainkra… vagy hogy is van ez? Lehet, hogy az esztétikai elvárásaink fakadnak a természeti törvényekből?

Ezek után nem is csodálkozunk azon, hogy azt a szimmetrikus és harmonikus rendezőelvet, amely akár egy jól megszerkesztett emberalkotta mandala, tekintetünket és tudatunkat egyenesen a remekmű szívébe rántva világosítja meg, már olyan nagyon is kultiválatlan természeti lények is képesek követni, mint a kövirózsa. Furcsa, de a hétköznapokban olyan ritkán tekintünk spirituális műalkotásként egy szál virágra, nem? Pedig még Buddha is egy szál virág formájában adta át először a tant, a Dharmát tanítványának, Mahakásjapának, és erre gondolva mindig büszkén viselem magam is saját buddhista nevemet, amely azt jelenti: Buddha Virága. Öntelten arra gondolok ilyenkor, hogy az életfeladatom az, hogy Mahakásjapa értő mosolyát, a felébredés mosolyát csaljam mindazok arcára, akik rám pillantanak. (Bízom benne, hogy senki sem fogja most azt mondani, hogy ugyan már, hanem mindenki elnézi nekem csendben, hogy életfeladatomat talán még nem végzem tökéllyel! 😉 😛 )

Csokorba szedtem ezért most néhány szál virágot, és gyorsan csakrasorrá is rendeztem őket. Kérlek, hogy a mai csakratisztításodat úgy végezd el, hogy a virágok sorára tekintve építed föl lelkedben és tudatodban azok színeit és csodálatosságát!